A vádlott és a sértett hosszú ideig élettársi kapcsolatban éltek, hat közös gyermekük született. A vádlott ezen kapcsolat alatt ittas állapotban rendszeresen erőszakosan bánt a nővel, megölésével és a gyerekek gyámhatóság általi elvételével fenyegetőzött. Az élettársi kapcsolatuk megszakadása után a sértett egy általa vásárolt családi házba költözött. A vádlott jövedelemmel nem rendelkezett, ezért rendszeresen a sértettől kért pénzt, illetve 2023 telén a sértett beengedte őt a ház melléképületébe.
A sértett a helyi piacon rendszeresen árult háztartási termékeket, ruhaneműket. 2024. március 27. napján reggel 6 óra körüli időben érkezett meg a piacra lányával, ahol később a vádlott is megjelent, a büfében folyamatosan italozott. Több alkalommal odament a volt párjához, megfenyegette, hogy megöli. 10 óra körüli időben a sértett elkezdte behordani az árut a kisteherautójába, ezért bement a raktérbe. A vádlott belépett utána a kocsiba, egy konyhakést a feje felett tartva a sértett feje irányába szúrt, miközben azt kiabálta, hogy „most megöllek”. A nő a kést két kézzel megragadta, miközben segítségért kiáltott. Ezt a lánya észlelte, odafutott az autóhoz, és elhúzta apját a sértettől.
A sértett a két kezén szenvedett metszett és felületes sérüléseket, azonban a kés megfelelő irányultság és megfelelő erő alkalmazása mellett alkalmas lehet emberi élet kioltására.
A fenti tényállás alapján a Győri Törvényszék a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében ítélte bűnösnek, ezért őt 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen a vádlott indokolás nélkül, a védője elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése, másodlagosan a minősítés megváltoztatása (életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete), harmadlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnjellel kapcsolatos körben megváltoztatta, egyebekben (a bűncselekmény minősítése és a büntetéskiszabás körében) helybenhagyta.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a védelem bűncselekmény minősítését vitató álláspontjával. E körben a másodfokú tanács hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyi tényezők (eszközhasználat, a célzott testtájék, az elkövető kijelentése) alapján helyesen állapította meg az ölési szándékot, ezért helyes a bűncselekmény minősítése.
Az ítélőtábla nem ítélte alaposnak a védelem büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését sem. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által feltárt büntetéskiszabási tényezőket pontosította, így az enyhítő körülmények sorából a vádlott személyiségzavarát mellőzte, mivel az nem érintette a beszámítási képességét. A kísérleti szakban maradásnál nyomatékkal kell értékelni, hogy a vádlotton kívüli okokból maradt el az eredmény, ezért az csökkenti a kísérlet enyhítő hatását. További súlyosító körülményként vette figyelembe az ítélőtábla, hogy a vádlott hátulról támadt a sértettre. Kiemelte a másodfokú tanács elnöke azt is, hogy a vádlottól nem idegen a konfliktusrendezés erőszakos módja, mivel a vádlottat korábban a jelen ügyhöz nagyon hasonló elkövetési magatartás miatt jogerősen elítélték. Ezt nyomatékos súlyosító körülményként kellett figyelembe venni. A pontosított büntetéskiszabási körülmények alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nem eltúlzott, az szükséges és egyben elégséges is a büntetési célok eléréséhez.
