Az ítéleti tényállás lényege szerint a férfi 2009 februárjában a diósjenői házukban összeveszett a 19 éves nevelt lányával, akiről megtudta, hogy gyermeket vár. Ekkor nagyerővel bántalmazta a sértettet, aki ennek következtében életét vesztette. A férfi a holttestet az élettársa segítségével még aznap elásta a háza udvarán.
Egy hónap múlva a férfi a februári áldozata 14 éves húgával veszett össze, aki bevásárlásra kért pénzt. A veszekedés közben fojtogatta a lányt, majd úgy megverte, hogy a sértett a bántalmazásba belehalt. A férfi a holttestet előbb a házában egy ágy alá rejtette, majd éjjel a közeli erdőben elásta.
A férfi 2015 nyarán arról értesült, hogy az erdőt fel akarják parcellázni, ezért a lány csontjait kiásta és elégette, az el nem égő maradványokat pedig máshol földelte el.
A vádlott élettársa – a sértettek anyja – tudott a férfi tetteiről, azonban ha bárki kereste a lányokat, azt mondta, hogy Budapestre költöztek.
Az ítélet ellen az ügyész az általa előterjesztett történeti tényállás megállapításáért, a férfi és védője enyhítésért, míg társa és védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Ítélőtáblához továbbított átiratával az ügyészi fellebbezéssel egyetértve indítványozta még, hogy a férfi tettét aljas indokból elkövetettként is minősítse a másodfokú bíróság, a védelmi fellebbezéseket pedig utasítsa el.
A férfi elkövető letartóztatásban, míg egykori élettársa szabadlábon várja a fellebbviteli eljárás befejezését.
