A cikk a 24.hu szemléje szerint a kommunista korszak utolsó éveit idézi fel, amikor a Bős–Nagymarosi vízlépcső ellen szervezett tömegdemonstráció új korszakot nyitott a magyar társadalom történetében. Akkor több tízezren álltak ki egy politikailag kényes ügy mellett, és az esemény végül hozzájárult az állampárti rendszer összeomlásához. A Guardian óvatosan, de párhuzamot von a mostani Budapest Pride és az akkori tüntetés között.
Bár a brit lap szerint még korai lenne kijelenteni, hogy a Pride hasonló fordulópont lehet, annyi biztos: a rendszer megrendíthetetlenségének mítosza szertefoszlani látszik. A hatalom ellenállása ellenére – hiszen a rendezvényt kezdetben be akarták tiltani – 180–200 ezer ember vonult utcára, ezzel minden korábbinál nagyobb tömeget megmozgatva.
A Guardian rámutat, hogy az Orbán-rendszer megerősödésében fontos szerepet játszott a független média térdre kényszerítése és a civil szervezetek sorozatos vegzálása. A lap szerint az elmúlt hónapokban elfogadott új törvények, amelyek lehetővé teszik például a gyülekezési jog korlátozását vagy arcfelismerő rendszerek alkalmazását, egyértelműen a társadalmi kontroll eszközei. Ennek fényében még jelentősebb az a tény, hogy ennek ellenére ilyen tömeg mozdult meg – békésen, de határozottan.
A cikk „öngólnak” nevezi a kormány reakcióját, amely Orbán Viktor szándékaival szemben végül inkább erősítette a társadalmi összefogást. A szerző szerint a magyar kormányfő céljai a Pride betiltási kísérletével világosak voltak: a saját jobboldali táborának mozgósítása, az Európai Unió provokálása, és legfőbb kihívója, Magyar Péter kompromittálása.
A Guardian azonban úgy látja, hogy Orbán ezekből legfeljebb részleges sikereket érhetett el.
TETSZETT A CIKK? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!
