A hiedelem két külön állítást mos össze: azt, hogy egy fülbemászó bejuthat az ember fülébe, és azt, hogy szaporodási céllal keresi fel. Az elsőre van dokumentált példa, a másodikat nem támasztják alá a szakmai források. A fülben petézés történetét egy 2021-es orvosi közlemény is alaptalan babonaként ismerteti, a rovartani leírások pedig talajban kialakított fészket jelölnek meg a közönséges fülbemászó peterakó helyeként.
A történet nem kizárólag magyar nyelvterületen ismert. Az angol "earwig" elnevezéshez is kapcsolódik az a régi európai elképzelés, hogy a rovar az alvó ember fülébe mászik, sőt a legenda durvább változatában az agyába is befúrja magát.
Az elnevezés eredetéről ugyanakkor több magyarázat született. Az ENT & Audiology News 2022-es történeti összefoglalója a fülbe mászás hiedelme mellett azt a felvetést is bemutatja, amely a kinyitott hátsó szárny emberi fülre emlékeztető alakjához köti a nevet. A névmagyarázatokat ezért indokolt elkülöníteni a rovar megfigyelt viselkedésétől: a baljós elnevezés önmagában nem bizonyít semmit az életmódjáról.
A közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) szaporodásához nincs szükség emberre. A Utah Állami Egyetem 2011-es, a faj alapvető életmenetét bemutató szakmai ismertetője szerint a nőstény a talajban lévő fészekbe rakja a petéit, majd őrzi és tisztán tartja őket. Az utódgondozás a kikelés után is folytatódik: a fiatal egyedek kezdetben az anya védelmében maradnak.
Ez a gondoskodás jóval több érdekes részletnél. A Behavioral Ecology folyóiratban 2014-ben megjelent kísérletes vizsgálat azt mutatta ki, hogy az anyai gondozás segít megóvni a petéket a penészgombáktól. A kutatók a gombaspóráknak való kitettséget és az anya jelenlétét változtatták; a nőstények a veszélyeztetett peték tisztogatására több időt fordítottak, és gondozásuk különösen a gombának kitett peték kelési sikerét javította. Ez a vizsgálat a természetes utódgondozás működését tárta fel, nem az emberi füllel kapcsolatos hiedelmet tesztelte.
A kategorikus kijelentés, hogy fülbemászó soha nem kerülhet emberi fülbe, szintén pontatlan lenne. A szöuli Konkuk Egyetemi Egészségügyi Központ orvosai a Cureus folyóiratban 2021. május 3-án egy 24 éves férfi esetét ismertették. A páciens erős fülfájdalomra és fülzúgásra ébredt, a vizsgálat pedig élő fülbemászót mutatott ki a bal külső hallójáratában.
A rovart eltávolították, a panaszok enyhültek, a vizsgálatok nem mutattak sérülést a hallójáraton vagy a dobhártyán, és halláseltérést sem találtak. Az eset tehát a fülbe jutás lehetőségét dokumentálja; peterakásról nem számol be. Egyetlen esetismertetésből azt sem lehet megállapítani, milyen gyakran történik ilyesmi.
A fülbemászók főként éjszaka aktívak, nappal sötét, nedves, szűk búvóhelyekre húzódnak. Virágcserepek, lehullott levelek és más tárgyak alatt, valamint repedésekben is megbújhatnak. A Minnesotai Egyetem tájékoztatója szerint épületekbe is bejutnak, de a lakásban nem szaporodnak. A találkozások megelőzésében ezért a bejutási rések lezárása és a túlzott nedvesség csökkentése is segíthet.
A potroh végén látható fogószerű páros nyúlvány védekezésre és a zsákmány megragadására szolgál. A fülbemászó a kertben sem egyszerűen „kártevő”: levéltetveket és más apró állatokat is fogyaszt, ugyanakkor zsenge növényeket, virágokat és puha gyümölcsöket is megrághat.
A hallójáratban rekedt rovar okozta panaszt komolyan kell venni, függetlenül attól, milyen fajról van szó. A Mayo Clinic 2025 augusztusában frissített útmutatója szerint a fülben maradó idegentest fájdalmat, fertőzést és hallásromlást okozhat. Fültisztító pálcikával vagy más eszközzel nem szabad vakon piszkálni, mert beljebb tolhatjuk, illetve megsérthetjük a fület.
Ha a rovar bent marad, vagy bizonytalan az eltávolítása, orvosi segítséget kell kérni. Erős fájdalom, vérzés vagy váladékozás esetén haladéktalan vizsgálat szükséges; feltételezett dobhártyasérülésnél folyadékot sem szabad a fülbe juttatni. Ha eltávolítás után is fennáll a fájdalom, a hallásprobléma vagy az idegentestérzés, szintén indokolt az ellenőrzés.
