Az ítélet szerint az elsőrendű vádlott a negyedrendű terhelttől tudomást szerzett arról, hogy azon kft. ügyvezetői, amelynél a negyedrendű dolgozott, a munkavállalók bérét rendszeresen készpénzben szállítják és osztják szét a dolgozóknak, így ilyenkor nagy összegű készpénzt tartanak maguknál. Az elsőrendű terhelt és társai elhatározták, hogy az ügyvezetők által szállított készpénzt erőszakkal eltulajdonítják.
2020. december 10-én hajnalban az elsőrendű terhelt és egy további személy odalépett a háza kapuján kilépő sértetthez, akinél mappákban és borítékokban ott volt a kft. munkavállalóinak munkabére, több mint 42 millió forint összegben. Az elsőrendű terhelt egy ütéssel a földre terítette, majd gázspray-vel arcon fújta, megütötte és meg is rúgta a sértettet. Dulakodni kezdtek, majd az elsőrendű vádlott megöléssel fenyegette a sértettet annak érdekében, hogy annak ellenállását letörje. A két férfi ezután több mappát és borítékot magához vett, továbbá eltulajdonítottak a sértettől 280 ezer forintnyi más értéket is. A rablást követően a vádlott és társa a másod- és a harmadrendű terhelt segítségével menekült el a helyszínről. A vádlottak a kft. munkabérekre szánt pénzéből végül több mint 31 millió forintot zsákmányoltak.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp három vádlott bűnösségét állapította meg: az elsőrendű terheltet 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, a másodrendűt 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, továbbá 1 millió forint pénzbüntetésre, a harmadrendűt pedig mint különös visszaesőt 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte elsőfokon. Az elsőrendű vádlott a terhére rótt bűncselekményt társtettesként, míg másik két társa bűnsegédként követte el. A vádlottak ezen felül kötelesek összesen több mint 25,6 millió forint kártérítést fizetni a kft. részére. A negyedrendű terheltet illetően nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy ő bujtotta volna föl a vádlott társait a bűncselekmény elkövetésére, ezért őt a bíróság az ellene emelt vád alól felmentette.
A büntetéskiszabás során a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a másod- és a harmadrendű terhelt esetében a bűnsegédi elkövetést, a másodrendűnél pedig még a részbeni beismerést és megbánást, azt, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, továbbá azt is, hogy a ráeső kár egy részét megtérítette. Súlyosító körülmény volt az elsőrendű vádlottnál annak irányító szerepe, valamint az, hogy a cselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követte el. A harmadrendű vádlott terhére értékelték a feltételes szabadságvesztés próbaidejének, valamint büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést.
Az ítélet nem jogerős.
