Egy fagyos téli napon, alig több mint egy órán át, a világ a hidegháború legrosszabb forgatókönyveivel szembesült. Egy jellegtelen szerda délutánon az Észak-Oroszország korai előrejelző radarállomásain szolgálatot teljesítő katonai technikusok szokatlan villanást észleltek a képernyőkön.
Norvégia partjai közelében rakétát indítottak. Gyorsan emelkedett, ballisztikus pályán. Nem volt világos, hová tart, és azt sem lehetett kizárni, hogy egy támadás része. Sokan addigra már azt hitték, hogy az ilyen nukleáris válsághelyzetek a berlini fal leomlásával végleg a múlté lettek.
Az orosz katonai vezetés számára a helyzet súlyos volt. Egy, az adott vizeken járőröző amerikai tengeralattjáróról indított rakéta tizenöt percen belül akár nyolc nukleáris robbanófejet is célba juttathatott volna Moszkvába.
Az információ gyorsan haladt végig a parancsnoki láncon, egészen Borisz Jelcin elnökig. Ő lett az első világvezető, aki éles helyzetben aktiválta a „nukleáris aktatáskát”, azt az eljárásrendszert, amely a stratégiai nukleáris csapás engedélyezéséhez szükséges.
A második világháború óta a nukleáris hatalmak elrettentési politikát folytattak. Ennek lényege az volt, hogy egy totális csapás kölcsönösen biztosított pusztuláshoz vezetne. Ebben a pillanatban Jelcinnek és tanácsadóinak percek alatt kellett dönteniük.
Közben a világ devizapiacai ingadoztak. Politikusok, katonai vezetők és újságírók kétségbeesetten próbálták összerakni az eseményeket.
A válság végül nem torkollott katasztrófába. A feszültség ellenére az eset az aznap esti hírműsorok végére szorult. Ironikus módon Tom Lehrer fekete humorú dala, a We Will All Go Together When We Go (Mindannyian együtt távozunk, amikor menni kell) kísérte a történetet.
A BBC Newsnight műsorvezetője, Jeremy Paxman így fogalmazott: „Mielőtt elköszönnénk, jelentenünk kell, hogy az orosz hírügynökség legjobb erőfeszítései ellenére sem tört ki ma atomháború.”
Az Interfax helyesbítette korábbi jelentését, és közölte: bár az orosz korai előrejelző rendszer érzékelte a kilövést, a rakéta norvég területen csapódott be.
Nem sokkal később egy norvég védelmi tisztviselő megerősítette, hogy az indítás békés célú volt. Egy tudományos kutatási program részeként hajtották végre, amely az északi fény, az aurora borealis vizsgálatát szolgálta. A rakéta a Spitzbergák térségében landolt, az orosz légtéren kívül.
Oroszország 1987 óta kiemelten érzékeny volt légvédelmi képességeire. Ebben az évben a nyugatnémet tinédzser, Matthias Rust több mint 750 kilométert repült át a szovjet légtéren, és leszállt Moszkvában, a Kreml közelében.
Bár a hidegháború ekkor már hanyatlott, az eset mély nyomot hagyott a katonai gondolkodásban. A nukleáris fenyegetés kérdése nem tűnt el a döntéshozók fejéből.
Kolbjørn Adolfsen norvég kutató később elmondta, hogy Norvégia hetekkel korábban értesítette Moszkvát a tervezett indításról. A rakéta szokatlanul magas, 1450 kilométeres ballisztikus pályán emelkedett, ami hozzájárulhatott a félreértéshez.
A figyelmeztetés azonban nem jutott el a megfelelő döntéshozókhoz. Egy adminisztratív hiba elegendő volt ahhoz, hogy beinduljon az orosz nukleáris riadó teljes mechanizmusa.
Az atomkorszak kezdete óta számos alkalommal került közel a világ a katasztrófához. Nemcsak a kubai rakétaválság idején, hanem technikai hibák, téves riasztások és emberi mulasztások miatt is.
Előfordult, hogy egy atombomba véletlenül lakott területre zuhant, vagy hogy nukleáris fegyvereket szállító repülőgépek balesetet szenvedtek. Még 2010-ben is történt olyan eset, amikor az amerikai légierő rövid időre elveszítette az irányítást több tucat interkontinentális rakéta felett.
Jelcin másnap megerősítette, hogy valóban aktiválta a nukleáris csapásmérő erőket. Egyes orosz vélemények szerint ezzel a kibontakozó csecsen háborúról próbálta elterelni a figyelmet. Mások történelmi jelentőségű pillanatként értékelték az esetet.
Egy volt CIA-tisztviselő ezt nevezte „a nukleáris korszak legveszélyesebb pillanatának”. Más szakértők szerint a hidegháború idején súlyosabb incidensek is történtek.
Öt nappal később az orosz külügyminisztérium félreértésnek minősítette az eseményeket, és hangsúlyozta, hogy Norvégia a szokásos eljárás szerint figyelmeztette Oroszországot. Bár a katasztrófát sikerült elkerülni, az orosz nukleáris riadó kijózanító emlékeztető maradt arra, milyen könnyen sodródhat a világ vissza az atomháború küszöbére.
.jpg)
