Csaknem 1,2 millió ember, 475 ezer háztartás jelezte, hogy lakásának nagy problémái vannak, például beázik a tető, nedvesedik a fal, rohad a padló. Mintegy 90 ezer olyan háztartásban nincs víz, fürdővel és vécével, és az ott lakók jövedelmi helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem is tudnak változtatni. Ám ez a periférikus helyzet nemcsak a hátrányos helyzetű térségekre jellemző, körülbelül 150 ezren élnek a városok környékén zártkerti, külterületi ingatlanokban. Mintegy 328 ezer háztartás, 680 ezer ember nem engedheti meg, hogy megfelelően fűtse az ingatlanát, ez a probléma elsősorban a fával fűtő, községekben élő, inaktív háztartásokra jellemző.
Megfogalmazták, mit jelenet pontosan a lakhatási szegénység: ahol a háztartás a teljes bevételének legalább 40 százalékát lakhatással kapcsolatos költségekre költi, a hazai háztartások 13 százaléka, nagyságrendileg 106 ezer háztartás tartozik ebbe a kategóriába. Viszonyításként leírták, hogy a családok átlagosan bevételek 24,6 százalékát fizetik ki erre a célra.
Kitértek arra is, hogy 2022-ben a társadalmat megközelítőleg 4 millió háztartás alkotta, átlagos 2,32 fő élt együtt, de háztartások egyharmada egyszemélyes volt. Felében 1945 és 2000 között épült önálló családi házban éltek, egymillió háztartás pedig ’45 után épült társasházban, panelben lakott. Csaknem 90 százalék a magántulajdonú ingatlanok aránya, a háztartások 7,6 százaléka bérli az otthonát. Az ingatlanok jellemzően 3-4 szobásak, átlagos nagyságuk 80 nm. Az ország 300 legszegényebb településén 304 ezren laknak, és 117 ezer ingatlannal rendelkeznek.
Az elemzésben is olvasható hogy idén a kormányzati kommunikációban már megjelent ugyan a megfizethető lakhatás témája, a lakhatási válság problémája. Ugyanakkor a javaslatok rövidtávú célokról szólnak, elsősorban az építőipar és a gazdasági növekedés fellendítését szolgálják, a lakhatási szegénységgel küzdők problémáit nem kezelik.
A családpolitikai típusú lakástámogatások sem érik el őket, a gyermekvállalást tervező háztartások egy része nem, vagy nem a maximális összegig hitelképes, új eladósodási kockázati csoportként pedig megjelentek a családtámogatásokhoz kötött gyermekvállalási feltételt nem teljesítő háztartások.
A kamatstop azoknak az adósoknak kedvez, akiknek nem okozna nehézséget a megemelt törlesztőrészletek megfizetése, az eszköz így társadalmilag igazságtalan. Az új otthonfelújítási támogatási program, amely 20 ezer 1990 előtt épült családi ház energiahatékony felújítására adhat lehetőséget, a lakhatási szegénységben élők egy része számára nem hozzáférhető a program. A kiemelt kormányzati beruházások nyomán pedig háztartások veszítik el az otthonukat, sok esetben a beruházó nem gondoskodik a kiszoruló családok megfelelő elhelyezéséről. Példaként említik Budapesten a Rákosrendező rozsdaövezeti területén a MÁV szolgálati lakásaiban élőket, illetve Budapest-Józsefvárosban több helyszínen, például a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusfejlesztésén a lakosság kiszorításával fenyegető állami beruházások előkészítése zajlik. Az ukrajnai menekültek lakhatásának támogatásából jórészt kivonult az állam a lakhatási támogatásokhoz való hozzáférés szigorításával, és nem rendeződött a recski kőbányából lezúdult 2023. júniusi sárlavina károsultjainak lakhatása sem.
A szervezet több javaslatot fogalmazott meg a lakhatási szegénység csökkentésére, egyebek mellett a bérházfejlesztést, a lakbértámogatást, a lakásbérleti piac kifehérítését, és az épületek energetikai felújításának hazai és EU-s forrással támogatását.