Mourinho visszatérése ugyanakkor egy izgalmas kérdést is felvet: vajon a 63 éves tréner még mindig képes elérni korábbi sikereinek szintjét, vagy Florentino Pérez egy olyan edzőhöz nyúlt vissza, akinek legjobb évei már mögötte vannak?
A BBC Sport a More Than The Score podcastban Mourinho korábbi játékosaival és a portugál szakembert jól ismerő szakértőkkel beszélgetett arról, sikeres lehet-e második madridi időszaka.
Mourinho a Real Madridtól való 2013-as távozása óta mindössze egy bajnoki címet nyert: 2015-ben, második Chelsea-korszakában vezette Premier League-elsőségig a londoniakat. A Manchester Unitednél, a Tottenhamnél, a Románál, a Fenerbahçénál és a Benficánál eltöltött évei során kupasikereket ugyan elért, de ezek az időszakok jelentős feszültségekkel és konfliktusokkal is jártak.
Eduardo Alvarez spanyol futballszakértő szerint Florentino Pérez azért dönthetett Mourinho visszahívása mellett, mert Carlo Ancelotti második madridi időszakának sikereiből merített ihletet.
„Szerintem azért tesz most Mourinho második korszakára, mert Ancelotti visszatérése is sikeres volt, és a két helyzet sok szempontból hasonló. Ancelotti az Evertont irányította, valószínűleg már nem pályafutása csúcsán volt, elmúlt hatvanéves, aztán visszatért a Real Madridhoz, és működött a dolog: Bajnokok Ligáját nyert.”
Alvarez szerint Mourinho személyisége azért is illik Madridhoz, mert a Real hagyományosan inkább a játékosok, mintsem az edzők klubja.
„Mourinho ugyan rendkívül karakteres tréner, de a munkamódszere nem annyira taktikai szempontból intenzív, sokkal inkább a játékosokra épít. Szerintem Florentino éppen ezt keresi.”
Ramón Calderón, a Real Madrid 2006 és 2009 közötti elnöke örömmel fogadta Mourinho visszatérését, ugyanakkor figyelmeztetett: a portugál nem másolhatja le egyszerűen az első madridi időszakában alkalmazott módszereit.
„Meg kell változtatnia a játékosok viselkedését és hozzáállását. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor a Real Madridnál dolgozott, túlságosan is ő akart a középpontban lenni. Sok konfliktusa volt más klubokkal, ellenfelekkel és játékvezetőkkel, a vereségekért pedig rendszeresen másokat hibáztatott ahelyett, hogy vállalta volna a felelősséget.”
Calderón szerint Mourinho számára most az lesz a legfontosabb, hogy más módon építse fel kapcsolatát az öltözővel.
„A játékosok tiszteletét és bizalmát meggyőzéssel kell megszereznie, nem pedig erőből. Meg kell mutatnia nekik, hogy a módszerei az egész csapat érdekeit szolgálják, és nem lehetnek külön főszereplők.”
Mourinho 2010-ben történelmi triplázást ért el az Internazionaléval, megnyerve a Serie A-t, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját. Ezt követő első madridi időszakában La Liga-címet és Király-kupát szerzett, valamint három egymást követő szezonban is a Bajnokok Ligája elődöntőjébe vezette a Realt.
Az időszak ugyanakkor heves rivalizálásokról, öltözői konfliktusokról és a spanyol sajtóval ápolt rendkívül feszült viszonyáról is emlékezetes maradt.
„Remélem, képes lesz változni. Ha ugyanazokat a hibákat követi el, abból problémák lesznek” – figyelmeztetett Calderón.
Portugáliában is felmerült már a kérdés, hogy változott-e Mourinho az elmúlt években. Duarte Monteiro portugál futballújságíró szerint a válasz: nem.
„Mourinho nem változott. A karaktere és a személyisége ugyanaz maradt. Szerintem az a problémája, hogy közben a világ változott meg.”
Monteiro szerint a fiatal játékosok, az újságírók és maga a futballközeg is máshogy működik, mint két évtizeddel ezelőtt.
„Ma már nincs akkora nyitottság arra, hogy elfogadják Mourinhót olyannak, amilyen, mint húsz-huszonöt éve, amikor a karaktere még frissnek és újszerűnek számított.”
Az újságíró a Benfica előző idényben mutatott játékát „nem túl szexinek” nevezte, utalva Mourinho konzervatív futballjára, valamint arra, hogy a tréner látszólag más prioritásokkal kezelte a hazai és az európai sorozatokat.
Akadtak persze emlékezetes sikerek is, például a Real Madrid elleni 4–2-es győzelem a Bajnokok Ligája ligaszakaszában, még ha a Benfica később ki is esett a rájátszásban.
Monteiro ugyanakkor azt mondta, Mourinho régi személyiségjegyei továbbra is egyértelműen láthatók voltak.
„A szezon során két-három alkalommal nagyon keményen és nyilvánosan kritizált egy-egy játékoscsoportot. A Benficánál nem minden futballista állt mögötte.”
A Chelsea korábbi védője, Robert Huth Mourinho irányítása alatt 2005-ben és 2006-ban is Premier League-bajnoki címet nyert.
A német védő elismerte, hogy fiatal játékosként egyszerre csodálta és tartott is Mourinhótól.
„Lenyűgözött, de közben egy kicsit féltem is tőle. Amikor kapcsolatba kerültem vele, nagyon kemény és közvetlen volt. Visszagondolva lényegében úgy működött: ha nem teljesítesz, véged.”
Huth szerint ugyanakkor ez a keménység megfelelő volt egy fiatal játékos számára, aki helyet akart kiharcolni magának.
„Nagyon szigorú volt, de igazságos, és mindig őszintén kommunikált. Ha nem játszottál, pontosan tudtad, miért nem játszol.”
A korábbi védő Mourinho emberi oldalát is kiemelte.
„Ha családi problémád volt, vagy bármi olyan történt az életedben, ami hatással lehetett a teljesítményedre, mindig ott volt melletted. Nagyon családcentrikus ember volt. A játékosok valódi emberi kapcsolatot alakítottak ki vele.”
Huth szerint Mourinho legnagyobb erőssége az volt, hogy képes volt egy egész keretet ugyanazon cél és mentalitás mögé felsorakoztatni.
Ez kulcsszerepet játszott a Chelsea sikereiben is, ahol a bajnoki címek mellett FA-kupát és Ligakupát is nyert.
„Egységbe kovácsolta a keretet. Ha valaki ilyen módon vezet, egyszer csak azt érzed: rendben, én is benne vagyok.”
Huth szerint Mourinho edzésmunkája és felkészülése is kiemelkedő volt.
„Az edzései elképesztően magas színvonalúak voltak, a felkészülése fantasztikus, a részletekre elképesztően odafigyelt. A mentalitása és az általa hozott edzők is ugyanazt az irányt képviselték.”
Talán éppen az lesz Mourinho legnagyobb feladata, hogy ezt a fajta egységet kialakítsa egy olyan öltözőben, ahol Kylian Mbappé, Vinícius Júnior és Jude Bellingham is szerepel.
Mourinho módszerei hagyományosan arra épülnek, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a legfontosabb személyiségekkel, cserébe pedig teljes elkötelezettséget követeljen.
Huth szerint Bellingham kifejezetten élvezheti majd a közös munkát.
„Szerintem Bellingham imádni fogja Josét. Rengeteget profitálhat belőle.”
Mbappéval és Viníciusszal kapcsolatban viszont vannak kétségei.
„Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék, rögtön megjelennek különféle történetek a sajtóban. Ezt nem szeretem.”
Bellingham karakterét ezzel szemben Mourinho stílusához illőnek tartja.
„Bellingham az a típus, aki minden mérkőzésen mindent kiad magából. José az ilyen játékosokat imádja.”
Calderón szerint is a sztárok kezelése lehet Mourinho egyik legnagyobb próbatétele.
„Az öltöző tele van sztárokkal, fantasztikus kerete van. De ha ezt nem megfelelően kezeli, abból komoly probléma lehet.”
Mourinho első vezetőedzői állomásán, a Portónál mindenáron bizonyítani akarta, hogy a legmagasabb szinten is megállja a helyét.
A 2001/02-es idény közben vette át a csapatot, majd híressé vált kijelentésével azt ígérte, hogy a következő szezonban bajnokok lesznek. Be is tartotta.
Egy kevésbé ismert, de sikerre éhes játékosokból álló együttest épített, amellyel 2003-ban portugál bajnoki címet és UEFA-kupát nyert, majd egy évvel később megvédte bajnoki elsőségét, és a Bajnokok Ligáját is elhódította.
Monteiro szerint azt a Mourinhót lehetetlen újra előhozni.
„Amit Mourinho a Portónál véghez vitt, az egyszeri és megismételhetetlen teljesítmény volt. A legnagyobb különbség az, hogy akkor még bizonyítania kellett valamit.”
Most más a helyzet.
„Ma már szerintem csak saját magának akar bizonyítani. Ez pedig időnként nem tesz jót neki.”
Mourinhónak 63 évesen reputáció szempontjából már valóban nincs mit bizonyítania. A Real Madridnak azonban talán egy másfajta Mourinhóra van szüksége.
Nemcsak arra a karizmára és taktikai intelligenciára, amely világsztár edzővé tette, hanem arra a képességre is, hogy alkalmazkodjon.
Robert Huth szerint Mourinho futballtudása továbbra is „hihetetlen”, de most az lesz a döntő, hogy képes-e elérni: a Real Madrid jelenlegi játékosai ugyanolyan feltétel nélkül higgyenek benne, mint egykor a Porto, a Chelsea vagy az Internazionale futballistái.
Ha igen, a „Special One” második madridi korszaka még valóban különleges lehet.
