A biztonságpolitikai szakértő szerint ez a kommunikációs képesség a miniszterelnök egyik legerősebb politikai eszköze. És éppen ezért különösen nagy a felelőssége annak, hogy mit mond – és mit hallgat el, tette hozzá.
Az elmúlt napokban Orbán Viktor ismét arról beszélt, hogy Ukrajna „kifosztja Európát”. A kijelentés erős, érzelmekre hat, és könnyen rezonál egy háborútól és gazdasági bizonytalanságtól fáradt közvéleményben. Csakhogy a hangzatos állítás mögött Tarjányi szerint a valóság jóval árnyaltabb.
Tények kontra politikai narratívák
1. Az ukrán hitelek kérdése
A kormányfő gyakran hangoztatott érve, hogy „az ukránok úgysem fizetik vissza a hiteleket”. A valóság ezzel szemben az, hogy az Európai Unió által Ukrajnának juttatott források jelentős része nem klasszikus, rövid távon esedékes kölcsön. Ezek hosszú futamidejű konstrukciók, részben vissza nem térítendő támogatások, és olyan finanszírozási megoldások, ahol a törlesztés csak évekkel később, egy gazdaságilag stabilizált helyzetben kezdődik. A „soha nem fizetik vissza” állítás politikai állásfoglalás, nem pénzügyi tény.
2. A 700–800 milliárd eurós szám értelmezése
A helyreállítási költségekre vonatkozó, gyakran idézett 700–800 milliárd eurós összeg nem egyetlen számlát jelent, hanem egy évtizedekre elnyúló becslést. A háború utáni újjáépítés várhatóan Európa egyik legnagyobb gazdasági projektje lesz a következő 10–20 évben. Ebben részt venni üzleti lehetőség, beruházás, geopolitikai befolyás – nem pedig „kifosztás”. Kimaradni belőle lehet politikai döntés, de ezt rablásként beállítani félrevezető.
3. Az előrelátás mítosza
„Mi mindent előre láttunk” – hangzik gyakran. Ha ez valóban így lenne, nehéz lenne megmagyarázni, miért veszített Magyarország jelentős uniós forrásokat a jogállamisági viták miatt, miért kényszerült rendkívüli pénzügyi manőverekre, és miért maradt ki több olyan európai programból, amelyekhez ma már politikai feltételek kapcsolódnak. Az előrelátás nem azonos azzal, hogy utólag minden döntést igazolni próbálunk.
4. „Európa belesodródik a háborúba”
Az Európai Unió politikai, pénzügyi és katonai támogatást nyújt Ukrajnának, de jogi értelemben nem hadviselő fél. A háborúba sodródásról szóló retorika elsősorban félelmet kelt, miközben nem változtat a jogi és katonai realitásokon.
A probléma nem az értelmezés, hanem a módszer
Tarjányi szerint nem az a gond, hogy a miniszterelnöknek saját olvasata van a világ eseményeiről. Egy demokráciában ez természetes. A probléma az, ahogyan ez az értelmezés felépül:
- a valóság újrakeretezésével,
- az ellentmondó tények elkenésével,
- olyan kommunikációs tér kialakításával, amelyben a hallgató végül elbizonytalanodik: „talán én látom rosszul”.
Nem azért, mert ne léteznének adatok és ellenőrizhető információk, hanem mert a beszéd ereje sokszor felülírja a tényeket - tette hozzá a szakértő.
Van egy kijelentés, amelyet a nemzetközi politikában ritkán mondanak ki ilyen nyersen, de amelyet Washingtonban, Brüsszelben és Berlinben pontosan értenek: a háborúnál egyetlen nagyobb üzlet van – a helyreállítás. Ez történelmi tapasztalat. Így volt Európában a második világháború után, és így lesz Ukrajnában is.
Ha Magyarország ebből kimarad, az nem elvi győzelem lesz, hanem nagyon is kézzelfogható gazdasági és politikai veszteség - jegyezte meg Tarjányi.
A szakértő szavai szerint a magyar miniszterelnök úgy viselkedik mint amikor az esetlen udvarló kosarat kap, majd mindenkinek azt magyarázza: „valójában én dobtam a nőt.”
„Meg kell értenünk a valóság nem attól változik meg, hogy szépen mondjuk el” - tette hozzá.
„Végezetül a kérdés most csak az: meddig hagyjuk, hogy a beszéd felülírja a tényeket?” - zárta bejegyzését Tarjányi.
