"Szerintem előbb-utóbb tarkón lövik Vlagyimir Putyint, de az nem egy fegyveres lázadás lesz. Az oroszok levonták a tanulságot a 2024-es Prigozsin-féle lázadás után. A Prigozsin vezette Wagner-csoport egy jól szervezett. nagy létszámú, nehézfegyverekkel rendelkező és meglehetősen autonóm hadsereg volt. Azóta átszervezték a katonai magánvállalatok piacát: nincsenek autonóm és nagylétszámú egységek. Sokkal szorosabban ellenőrzik most ezeket az egységeket. Újabb ilyen léptékű lázadásra nem számítok, nem lesz olyan, hogy valaki megindul Moszkva felé és lelövi az orosz hadsereg helikopterét. Valószínűleg mindenkinek jobb lenne, ha Putyin fejében lenne egy plusz lyuk" - fogalmazott a szakértő.
Hogy mit ért el Oroszország az eredeti célok közül, a szakértő a következőt válaszolta:
"Sok esetben az eredeti célokkal ellentétesen sültek el a dolgok. Putyin hadüzenet-beszédében Ukrajna „nácítlanítását”, demilitarizálását az ukrajnai orosz kisebbség védelmét és Ukrajna örök semlegességét nevezte meg feladatként. Ehhez képest ott tartunk, hogy miközben a célok között ott volt Kijev, Harkiv és az összes déli nagyváros elfoglalása, a „nácítlanítás” sem sikerült, azaz nem került hatalomra Kijevben oroszbarát kormány. Nem sikerült a demilitarizálás sem, jelenleg Ukrajna a világ egyik legerősebb és leginkább harcedzett hadserege, hiszen közel négy éve tartják a frontot az oroszokkal szemben. Nem védték meg az ukrajnai orosz kisebbséget sem, sőt a háború pokoli pusztítást hozott a fejükre, hiszen az oroszok leginkább a harcok sújtotta keleti országrészben élnek, miközben az orosz kisebbséget valóban diszkrimináló rendelkezések érdemben nem enyhültek. A NATO nemhogy nem szorult vissza úgy, ahogyan azt az oroszok a 2021-es ultimátumban követelték, hanem két állam, Finnország és Svédország belépett a katonai szövetségbe. Ráadásul a NATO erősödött is, a tagállamok jóval többet költenek védelemre, mint 2022 előtt” – mondta az Oroszország-szakértő, aki szerint a háború miatt Oroszország elvesztette befolyását a posztszovjet térség jelentős részén, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is. Felmerül a kérdés: érdemes volt-e két porig rombolt kelet-ukrajnai megyéért feláldozni a posztszovjet térségbeli befolyást?"
A teljes interjút ezen a linken lehet elolvasni.
.jpg)
