Az anya a közösségi oldalán számolt be a történtekről. Azt írta, kirándulás után ült be az étterembe egy levesre és egy palacsintára, de mivel a két hónapos babája éhes volt és sírt, még mielőtt rendelt volna, meg akarta szoptatni. „Elfordítottam egy széket, úgy, hogy senki se lásson, majd szoptatni kezdtem. Úgy, hogy egy négyzetcentiméternyi fedetlen testrész sem volt a felsőtestemen, akkor sem, amikor elkezdtük és akkor sem, amikor abbahagytuk a szoptatást, ÉS háttal voltam mindenkinek. Erre a pultos rám szólt, hogy »ezt« hagyjam abba, itt tilos szoptatni. A fejemet elfordítva odanéztem, és folytatta azzal, hogy itt tilos pelenkázni is, és szoptatni is, a főnök kifejezett kérése ez, nem ő találta ki.”
Amikor az anya felhívta a figyelmét arra, hogy teljesen eltakarta magát, ráadásul az Alaptörvény szerint a kisbabának joga van a gondoskodáshoz, amibe az anyatejes táplálás is beletartozik, a dolgozó állítása szerint azt felelte: „De hát itt emberek esznek!”, és arra is hivatkozott, hogy a házirend tiltja a szoptatást.
A nő végül elhagyta az épületet, és beült az autójába, ám miután végigolvasta a hivatkozott házirendet – amelyben szerinte szó sincs a szoptatásról –, visszament, és kérte a panaszkönyvet. Ám meg nem kapta, a férfi ugyanis nem találta. Felhívott azonban valakit, akivel aztán az anya is beszélt; azt feltételezi, hogy a főnöke lehetett. „Elmondtam a vonal túloldalán levő női hangnak, hogy teljesen diszkréten, elfordulva, fedetlen testrészt nem hagyva szoptattam, amikor kiküldtek, erre ő elnézést kért. Így végül az elő nem került panaszkönyvet sem feszegettem tovább.”
Végül mégsem maradt az étteremben, mert állítása szerint ezután egy másik ott dolgozó ment oda hozzá azzal, hogy ha legközelebb betér hozzájuk, etesse meg a babáját a mosdóban. „Még fél óráig remegtem utána. Egyrészt legközelebb egyhamar nem lesz, másrészt nem vagyok hajlandó egy wc-n ülve etetni a kisbabámat, én magam sem a wc-n ülve szoktam enni, és szerintem mások sem!” – tette hozzá.
