Sebestyén Márta a kényszersorozás során elhunyt testvérére emlékezve elmondta: már a születése is csoda volt, azt hitték, nem marad életben, az orvosok lemondtak róla. Munkácson volt kisbabaként 1,5 hónapig, "a sors kegyetlen fintora, hogy 45 évvel később Munkácson végeztek vele kegyetlenül" - mondta.
Hozzátette, József mosolygós kisgyerek volt, akit mindenki szeretett. Felnőttkét panziót üzemeltetett, élte a mindennapokat, szerette Beregszászt, a szülővárosukat.
Magyarként és magyar állampolgárként "nem akart idegen érdekekért meghalni, nem akart egy értelmetlen háború részesévé válni" - fogalmazott Sebestyén Márta.
Elmondta: a család nehezen dolgozza fel József halálát, anyjuk 75, apjuk 78 éves, ők nagyon szenvednek, de nem akarják elhagyni a szülőföldjüket, nem akarnak Magyarországra jönni, ott szeretnének meghalni - közölte.
Sebestyén Márta elárulta, hihetetlen szeretetnyilvánítást érez az emberek részéről a tragédia óta, tisztelettel beszélnek a testvéréről, akinek a sírja zarándokhellyé vált; a kényszersorozók, hírhedt nevükön a TCK-sok neve pedig "szitokszóvá vált az emberek életében" - mondta, majd megköszönte a magyar kormány segítségét, azt, hogy nem engedték el a kezüket. (MTI)
