A vádlott lelki fájdalma miatt haragot, dühöt érzett az emberek iránt, ezért elhatározta, hogy valakit megöl. Magához vett egy kést, és azzal gyalogosan elindult, majd egy számára ismeretlen, utcán sétáló férfire támadt oly módon, hogy a kezében lévő késsel kétszer a sértett nyaka irányába sújtott azért, hogy a nyakát elvágja. A vágások a sértett arcát találták el két helyen, illetve az egyik vágás a védekezésre emelt kezét érte. A megtámadott férfi arcán nyolc napon belül gyógyuló sérülések keletkeztek.
A vádlott korábban Tokodon az utcán szóváltásba került egy számára ismeretlen férfivel, aki a párjával és a 4 éves gyermekükkel sétált. A vádlott meglökte a nőt, erre a férfi védekezésül meglökte és állon ütötte a vádlottat, dulakodni kezdtek és a földre kerültek. Ezután sikerült a férfinek a vádlott fölé kerekedni, és még kétszer megütni, mire a vádlott felhagyott a támadással.
A vádlott ezen magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és garázdaság vétségében ítélte bűnösnek, ezért őt halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A Győri Fellebbviteli Főügyészség az átiratában indítványozta, hogy az elsőfokú tényállásban rögzítettek alapján az ítélőtábla az alapeseti emberölés bűntettének kísérlete helyett az előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének kísérletét állapítsa meg, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.
A Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a fellebbviteli főügyészség azon álláspontjával, amely szerint az élet elleni cselekmény minősítésének megváltoztatása szükséges. E körben a másodfokú tanács hangsúlyozta, hogy az irányadó büntetőeljárás jogi szabályok alapján a tényállás elsőfokon rögzült, ezért azt a másodfokú eljárásban nem lehetett kiegészíteni. A jelen tényállás alapján pedig kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani a minősített emberölés bűntettének kísérletét.
Az ítélőtábla nem ítélte alaposnak a védelem büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését. Az eljárt tanács elnöke kiemelte, hogy az irányadó büntetőeljárási szabályok alapján az ügyész vádiratban tett mértékes indítványa az elsőfokú bíróságot is kötötte. A vádlott terhére rótt cselekmények leírásából kitűnik, hogy a vádlott személyisége kiemelkedően veszélyes a társadalomra, ezért a kiszabott büntetés enyhítése nem indokolt. A büntetés megfelelt mind az általános, mind a speciális büntetési céloknak.
