„Az alvó agyunk nem tud különbséget tenni az álmok és a valóság között. Ezért is van az, hogy a rémálmok sokszor izzadva, zihálva, heves szívveréssel ébresztenek minket. Beindul ugyanis a harc vagy menekülés reakció; ez a stresszreakció még intenzívebbé lehet, mint bármi, amit ébren megtapasztalunk” – részletezi az EAN közleményében Abidemi Otaiku, az Imperial College London idegkutatója.
A kutatók egy 19 éves időszakon keresztül követtek nyomon gyerekeket és felnőtteket – előbbiek rémálmairól a szüleik számoltak be. Az eredmények azt mutatták, hogy a rémálmoktól gyakran szenvedő gyerekek, valamint a felnőttek esetében is felgyorsult a biológiai öregedés.
Azok a felnőttek, akik heti rendszerességgel éltek meg rémálmokat, több mint háromszor nagyobb valószínűséggel haltak meg, mielőtt betöltötték volna a 70 éves kort – szemben azokkal, akik ritkán, vagy sosem tapasztaltak rémálmokat.
„A rémálmok egy stresszhormon – a kortizol – hosszan tartó emelkedését eredményezik, amelyek szorosan kapcsolódnak a gyorsabb sejtöregedéshez” – mondja Abidemi Otaiku. A szakember megjegyzi: akik gyakrabban tapasztalnak rémálmokat, ez a fokozódó stressz jelentős hatással lehet az öregedési folyamatra. Sőt, a rémálmok az alvásminőséget, valamint annak időtartamát is megzavarhatják, rontva a sejtek éjszakai regenerálódását – ami egy rendkívül fontos folyamat.
„A krónikus stressz, valamint az alvás megzavarása együttesen minden bizonnyal hozzájárul a sejtjeink és a testünk gyorsabb öregedéséhez” – húzza alá. Külön aggasztó, hogy a rémálmok és a gyorsabb öregedés közötti kapcsolat állandó volt minden résztvevőnél, függetlenül a nemtől, kortól, egészségi állapottól vagy etnikai hovatartozástól.
Kis mértékben még azoknál is megfigyelhető volt a gyorsabb öregedés és a korai halálozás kockázatának növekedése, akiknél ritkán – átlagosan havi egyszer – jelentkeztek rémálmok. Legalábbis azokkal összevetve, akik ritkán, vagy egyáltalán nem számoltak be ilyesmiről.
