A vízszint folyamatos csökkenésének több oka is van. A forrástól a torkolatig számos helyen történik vízkivétel, amely természetes módon apasztja a hozamot. Emellett a környező mezőgazdasági területekről szerves anyagok jutnak a folyóba, ezek pedig táptalajt biztosítanak a növényzet túlburjánzásának.
„A szolnoki szakaszon lassan több a zöld, mint a szabad vízfelület. A tudomány ezt eutrofizációnak nevezi: a folyó feltöltődik, és állapota évről évre romlik” – magyarázta Urbán Sándor, a Jászkun Természetvédelmi Szervezet elnöke.
Az eutrofizáció lényege, hogy a vízben elszaporodó növények elhalnak, bomló maradványaik feltöltik a medret, a sekélyebb víz pedig még inkább gyorsítja a folyamatot.
A szolnoki szakaszon különösen a széleslevelű gyékény terjedt el nagy mennyiségben. Elpusztult levelei bomlás közben további szerves anyaggal terhelik a vizet, ami tovább rontja az ökoszisztéma állapotát. A jelenség nem csupán esztétikai gond: a növényzet burjánzása kiszorítja a víz oxigénigényes élőlényeit, így a halállomány is komoly veszteségeket szenvedhet.
A szakértők szerint a folyamat teljes megállítására nincs reális esély, legfeljebb lassítani lehet a pusztulást. Urbán Sándor arra is figyelmeztetett: könnyen lehet, hogy belátható időn belül – akár a most élő generáció életében – a Zagyva nyári hónapokban teljesen kiszárad.
A folyó helyzete nemcsak a szolnokiak számára riasztó, hanem szélesebb értelemben is intő jel. A klímaváltozás, a vízgazdálkodási hiányosságok és az emberi beavatkozások együtt súlyosbítják a hazai folyóvizek állapotát – a Zagyva csupán egy látványos példája annak, hová vezethet ez a folyamat.
