Ötven napos ultimátumot kapott Vlagyimir Putyin Donald Trumptól – ennyi időt adott neki az amerikai elnök a háború beszüntetésére. Putyin azonban nem élt a lehetőséggel. Épp ellenkezőleg: az orosz hadsereg újabb támadási hullámba kezdett, különösen a kelet-ukrajnai frontokon fokozódott az intenzitás. Ahelyett, hogy Moszkva a tárgyalóasztalt választotta volna, a Kreml inkább tovább feszítette a húrt.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő korábban három potenciális orosz reakcióról beszélt: megegyezésről, gazdasági szövetség kereséséről – például Kína vagy Észak-Korea irányába –, illetve a fegyveres konfliktus folytatásáról abban bízva, hogy Ukrajna előbb-utóbb kifullad. A jelenlegi helyzet alapján az utóbbi két forgatókönyv vált valóra. Oroszország nemhogy nem enged, de láthatóan semmiféle kompromisszumra nem hajlandó.
Putyin lépéseinek hátterében azonban Tarjányi szerint nem valódi erő mutatkozik, hanem belső kényszer. Ha most visszakozna, azt saját környezete és társadalma is vereségként értelmezné – egy ilyen döntés pedig végzetes következményekkel járna számára a jelenlegi orosz rendszerben.
Közben Washingtonban egyre nő az elégedetlenség. Bár Donald Trump nyilvánosan továbbra is megőriz bizonyos diplomáciai formulákat, a háttérben egyre egyértelműbb a csalódottsága: úgy érzi, Putyin átverte. Hiába a látszólag baráti egyeztetések, az orosz támadások nem csillapodtak – sőt, új lendületet kaptak.
Trump nem fogja ezt szó nélkül hagyni – hangsúlyozza Tarjányi. A következő hetekben valószínűleg számíthatunk újabb fegyverszállítmányokra Ukrajna számára, valamint rejtett szankciókra Oroszország ellen. Az amerikai elnök számára a háború alakulása már nemcsak külpolitikai kérdés, hanem személyes ügy is lett.
Moszkva tisztában van ezzel. Az orosz vezetés pontosan tudja: legkésőbb az év végéig van esélye katonailag döntő előnyhöz jutni. Ezt követően ugyanis a Nyugat már nemcsak szavakban, hanem tényleges, nagy volumenű eszközökkel is támogatni fogja Kijevet – sokkal erőteljesebben, mint eddig.
Bár jelenleg Oroszország diktálja a háborús ütemet, erőforrásai nem korlátlanok. Ugyan Kína továbbra is támogatást nyújt – gazdasági és katonai értelemben is –, de ez nem önzetlen segítség. Minden egyes alkalommal politikai engedményeket vár cserébe. Az orosz–kínai viszony így lassan már nem partnerség, hanem egyre inkább alárendeltségi kapcsolat.
Tarjányi szerint mindez arra utal, hogy a jelenlegi konfliktus legnagyobb haszonélvezői nem is az érintett felek, hanem két globális hatalom: Kína és az Egyesült Államok. Miközben Peking fokozatosan növeli befolyását Moszkva felett, Washington még szorosabbra fonja az együttműködés hálóját Európával. Látszólag mindkét fél nyer, miközben Ukrajna szenved.
És mi hol vagyunk ebben az átrendeződő geopolitikai térben? – teszi fel a kérdést a szakértő.
Tarjányi szerint Magyarország gazdasági szempontból az ukránok után a legkiszolgáltatottabb helyzetben van. Amennyiben Trump újabb büntetőintézkedéseket vezet be Oroszország ellen, annak hatása alól hazánk sem vonhatja ki magát. A korábbi „keleti nyitás” politikája mára inkább teher, mint előny, és sem Brüsszel, sem Washington nem nézi jó szemmel ezt az irányvonalat.
TETSZETT A CIKK? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!