Egy ország lelki kimerültségéről, egy újfajta összefogás élményéről és a hatalom árnyékában szerveződő változásról szól Tóth Máté személyes hangvételű beszámolója a Tisza Párt alföldi meneteléséről.
A Tibi atya oldal adminja a legfrissebb írásában olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek alighanem sok magyar ember fejében motoszkálnak. Beszámolója szerint a Tisza Párt Darvas és Mezősas közötti 28 kilométeres gyalogmenetén vett részt – és amit ott látott, érzett, az sokkal több volt, mint egy politikai akció.
„A magyar társadalom mentálisan kimerült. Lelkileg elfogyott.” – írja, majd egy mindennapi példával érzékelteti ezt: elég felszállni bármelyik tömegközlekedési eszközre, és látni fogjuk az apátiába süppedt arcokat, a tompa tekinteteket. Az elmúlt tíz év állandó politikai „veszélyhelyzete” mintha kiégette volna a társadalmat, amely már régóta nem előre, hanem egymás ellen mozdul.
Szerinte ma Magyarország olyan, mint egy sárkányhajó, amelyben tízmillió ember evez – de nem együtt, hanem egymás ellen. Eközben az elit, amely a társadalmi szembenállásból építette fel saját rendszerét, a parton pezsgőzik, miközben évente ezermilliárdokkal gyarapodik, még a recesszió közepette is.
Tóth Máté beszámolója szerint a menet alatt az emberek integettek, mosolyogtak, süteményt, pálinkát, üdítőt hoztak a vonulóknak – politikáról alig esett szó. Inkább hétköznapi témák, éneklés, derűs pillanatok jellemezték az eseményt. Azt írja, Magyar menetéhez csatlakozni olyan érzés volt számára, amilyen utoljára a 2016-os foci EB meccsei után töltötték el, „amikor az utcán népünnep volt, és jó volt egyszerűen csak magyarnak lenni”.
Ez az élmény azonban már ritkaságszámba megy egy olyan társadalomban, amely a napi szintű ideológiai háborúzásban él, ahol a „béke országában” is mindig van aktuális ellenség: Soros, Brüsszel, migránsok, kémek, háttérhatalmak, reptiliánok – bárki, aki éppen jól jön a politikai kampányhoz. És mindezt százmilliárdos „tájékoztatási” költségvetésből finanszírozza az állam.
„A magyarok többsége nem akar harcolni. Főleg nem egymás ellen” – fogalmaz. Sokan érzik, hogy a közéleti hangulat tarthatatlan. Nem az a baj, hogy különböző politikai nézetek vannak – hanem az, hogy ezekből csak gyűlölködés, nem pedig vita és közös gondolkodás születik.
Tóth Máté záró gondolata egy egyszerű, mégis erőteljes kép: a poharat csak egy ideig lehet tölteni, aztán túlcsordul. Úgy látja, egyre többen kezdenek „megfordulni a sárkányhajóban”, és végre egy irányba evezni. Ha így lesz, akkor a hajó partot érhet – és akkor eljön az a pillanat is, amikor a hatalmon lévőknek választ kell adniuk egy nagyon egyszerű kérdésre: „Mégis hogy gondolták ezt? És tényleg mi fizettük ezt az egészet?”
TETSZETT A CIKK? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!
