A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) két olyan gyermekvédelmi dolgozó jogi képviseletét vállalta, akik elvi okokból visszautasították a tavaly nyáron rájuk, és velük egy háztartásban élő hozzátartozóikra követelményként előírt kötelezettséget, a magánéletük részleteire rákérdező adatlap kitöltését. Ez az egyik olyan jogszabály, amit a kegyelmi botrány nyomán hozott a kormány. Rendőrök keresik fel a dolgozókat az otthonukban, és olyan kérdésekre kell választ adniuk, hogy kivel és mióta élnek együtt; milyen az ingatlanuk, 300 ezer forintot meghaladó ingóságuk van-e, milyen szórakozóhelyet látogatnak havi, heti és napi rendszerességgel. Erre kötelezik a velük egy háztartásban élő felnőtteket is, például a nagymamát, az egyetemista gyereket is. Aki ezt megtagadja azonnal, végkielégítés nélkül elbocsátják.
A TASZ két eljárást a munkáltató ellen indított annak ellenére, hogy a foglalkoztató a törvénynek megfelelően járt el, amikor az adatlap kitöltését megtagadó dolgozókat elbocsátotta. Boros Ilona, a TASZ programvezetője a Népszavának akkor azt mondta, a jogi stratégia az volt, hogy a munkaügyi peren keresztül maga a jogszabály kerüljön az Alkotmánybíróság elé. Ebben sikerrel járt a szervezet. Az egyik eljárásban ugyanis éppen a társaság érveinek hatására függesztette fel a pert a munkaügyi bíróság, és kérte az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Ehhez kapcsolódva írt véleményt a testület számára a belügyminiszter. Pintér Sándor korábban, egészen pontosan az állásfoglalásán található dátum előtt egy hónappal, decemberben még azt mondta, „az ilyen intézmények mintegy 85-90 százalékában átgondolt, hibátlan gyermeknevelés történik. A körülmények, amik között el vannak helyezve a gyerekek, az 85 százalékában elfogadható”. Ekkor még a létszámhiányról nem tett említést, pedig minőségben és mennyiségben is megfelelő szakemberek nélkül aligha működhet jól egy intézmény.
Ehhez képest az Alkotmánybíróság oldalán olvasható beadványában úgy fogalmazott: „...a jogalkotó gátját kívánta képezni az egyébként is jelentős létszámhiánnyal küzdő gyermekvédelmi területről a végkielégítés felvétele melletti kiáramlásnak, valamint nem kívánt olyan tartalmú üzenetet közvetíteni a gyermekvédelmi dolgozók irányába, hogy a jogszabályi előírásokat nem követő magatartásukat végkielégítés kifizetésével honorálja.”
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenessé nyilvánította és megsemmisítette a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény egy pontjának „a foglalkoztatási jogviszony e jogcímen történő megszüntetése esetén végkielégítés nem jár” szövegrészét, és alkalmazási tilalmat rendelt el. Handó Tünde, Horváth Attila és Márki Zoltán alkotmánybírók különvéleményt fogalmaztak meg, mert nem értettek egyet a döntéssel. Más-más szavakkal ugyan, de azt fogalmazták meg, hogy az államnak jogában áll beavatkozni a jogviszonyokba, a végkielégítés pedig nem alkotmányos alapjog, annak megállapítása akár a jogalkotó kizárólagos hatásköre is lehet.
Egy másik, fontos kérdést nem vizsgált az Alkotmánybíróság, ez a gyermekvédelmi dolgozókkal egy háztartásban élő felnőttekre is kiterjesztett nyilatkozattétel. Ez azért maradt el, mert ebben a konkrét ügyben érintett egykori dolgozónak nincs ilyen hozzátartozója. Erről a másik pert indító dolgozó ügyében kér állásfoglalást a bíróság, de az a jogi folyamat még nem tart ebben a szakaszban.
A belügyminiszteri beismerés ellentmond az Orbán-kormány eddigi kommunikációjának, amely azt hangoztatta, a kabinet milyen sokat tesz a területért. (Fotó: MTI/Tibor Illyes)
TETSZETT A CIKK? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!
