Ezt követően a nő megismerkedett a sértettel, akivel 2020-ig élettársi kapcsolatban élt, majd rövid külön élés után újra összeköltöztek. A vádlott féltékenységből zaklató üzeneteket küldött a nőnek, telefonon hívogatta, képtelen volt végleg elengedni volt élettársát.
A vádlott 2021 júniusában gépkocsival hazavitte a nővel közös gyermeküket, majd a gépkocsijával az utcákban körözve figyelt. A sértett megjelent a helyszínen, észrevette a vádlott gépkocsiját, majd megindult a jármű irányába. A vádlott padlógázzal felgyorsította autóját és elütötte a férfit, ezt követően távozott a helyszínről. Néhány perc elteltével azonban gyalog visszatért, és kaputelefonon tájékoztatta a nőt a történtekről.
A sértett olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy a szakszerű kórházi kezelés ellenére két hét múlva elhunyt.
A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék a vádlottat emberölés bűntettében ítélte bűnösnek, ezért őt tíz év börtönbüntetésre, hat év közúti járművezetéstől eltiltásra és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás érdekében; a vádlott és védője felmentés, megalapozatlanság és téves minősítés, valamint enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla a 2024. május 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla nem értett egyet a vádlott és védője azon fellebbezési érvelésével, hogy a vádlott a cselekményét jogos védelmi helyzetben követte el. Az elsőfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok ezt semmiben nem támasztották alá. A mobiltelefon cellainformációkból kiderült, hogy a vádlott az elkövetés előtt mintegy fél órával már a lakótelepen körözött gépkocsijával, várva a sértettre. A térfigyelő kamera videofelvételéből és az azt elemző gépjármű igazságügyi szakértő véleményéből megállapítható, hogy az autójához közeledő sértettet a vádlott a visszapillantó tükörben látta meg, és ahelyett hogy a helyszínt elhagyta volna, a gépkocsival visszatolatott és nagy gázzal a sértett felé fordult, mellyel elütötte. A sértett ezt megelőzően sem verbálisan, sem fizikálisan nem támadt a vádlottra. A motorháztetőre került sértettet a vádlott mintegy 15 méteren át vitte az autóval, majd egy hirtelen kormánymozdulatot követően a sértett a földre zuhant és a koponyáját beütötte, mely a halálához vezetett. Mindezekből kitűnően a vádlott szándéka – ha csak eshetőlegesen is, de – a sértett életének kioltására irányult, hiszen tudnia kellett, hogy a gépkocsiról leeső sértett súlyos sérülést szenvedhet. Az ítélőtábla a büntetés kiszabása során egyetértett a törvényszék enyhítő és súlyosító körülményekre kiterjedő mérlegelésével. A vádlott büntetlen előéletű volt, kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik és a cselekményt csak eshetőleges szándékkal követte el. Ugyanakkor a gépkocsival elütésnél a sértettnek esélye sem volt az elhárítására, a nyílt utcán, nappali órákban elkövetett cselekmény pedig alkalmas volt a köznyugalom megzavarására. Ezek alapján a büntetési tételkeret középmértékében meghatározott büntetés megfelelt a büntetési céloknak és a vádlott társadalomra veszélyességének.
