Egyre többen vannak az országban, akik olyan mélyszegénységben élnek, hogy a hónap második felében már nem jut étel az asztalra, legfeljebb, ha lopnak. Bencze Renátó Pilinyben él havi hatvan ezer forintból. Lopnia még nem kellett, de nagyon nehezen osztják be a jövedelmet. Mint mondja, dolgozni nem tud, nagyon beteges, Budapestre kell járnia az onkológiára, mert daganattal kezelik.
Zalában egy kisbolt vezetője azt mondja: aki nagyon éhes, az rászorul, hogy lopjon. Ő ilyenkor inkább elfordítja a fejét és nem szól érte, ha elvisznek egy-egy zsemlét vagy pogácsát. „Tudom, hogy milyen anyagi körülmények között élnek, és ezért én nem szoktam szólni, ha ilyen előfordul” - fogalmaz Vági Katalin.
Egy hajdú-bihari kistelepülésen inkább adnak, ha valaki ételt kér, így a tamásipusztai boltban nem jellemzők a lopások. A bolttulajdonos, Lelesz Jánosné azt mondja, ha tudják, hogy valaki rossz körülmények között él, van, hogy már kérés nélkül is adnak neki valamit, legalább egy meleg kávét vagy teát.
Hazánk lakosságának nagyjából 2,5 százaléka napi szinten éhezik. A szakember szerint a túlélési ösztön bizonyos normákat felülír, emiatt szaporodnak meg a lopások és fordul elő agresszív viselkedés.
„Szerintem ez mindenképpen meghatározza a viselkedésüket, vagy egy ilyen fajta tettet, hogy az illető nem lát más kiutat vagy más lehetőséget, hogy megszerezze az alapvető élelmiszert, hiszen van, hogy egy kifliről vagy zsömléről van csak szó. Egy belső késztetés révén, az éhség csillapítására fogja ezt megtenni” - magyarázza Káplár Mátyás pszichológus.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
