A bíróság által megállapított tényállás szerint a válást tervező vádlott 2020. november 6-án reggel, otthonuk hálószobájában késsel rátámadt az alvó, hét hónapos várandós feleségére. A támadásra felébredő, védekezni próbáló nőt több mint harmincszor szúrta meg két késsel, olyan erővel, hogy az egyik pengéje eltört. A szúrások közül több a magzatot is elérte. A nő a helyszínen életét vesztette, és az életképes magzat sem élte túl a támadást.
A cselekményt követően a vádlott lemosta kezéről a vért, felkapta az ekkor szintén az ingatlanban tartózkodó 3,5 éves kislányát, gépkocsiba ültette, és az édesanyjához ment, aki értesítette a rendőrséget.
A vádlott paranoid személyiségzavarban szenved, ami a bűncselekmény idején legfeljebb közepes fokban korlátozta beszámítási képességét. A meghallgatott szakértők véleménye szerint a férfi gátlásainak feloldásában közrejátszhatott, hogy az előző éjjel közepes mennyiségű alkoholt is fogyasztott.
Az elsőfokú döntéssel szemben az ügyészség a vádlott terhére, súlyosítás végett, valamint a vádlott bűnösségének magzatelhajtás bűntettében történő megállapítása és a vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében, míg a vádlott a büntetés enyhítése érdekében, a vádlott védője pedig a kiszabott büntetés jelentős mértékű enyhítése végett jelentett be fellebbezést.
Az immár jogerős ítélet indokolása szerint, a Szegedi Ítélőtábla Dr. Mezőlaki Erik tanácselnök által vezetett büntető tanácsa úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - kisebb fokú helyesbítéssel - megalapozott, az a felülbírálat alapját képezte. A vádlott bűnösségének megállapítására is törvényesen került sor. A cselekmény minősítése kapcsán is mindenben osztotta a Szegedi Törvényszék jogi álláspontját.
A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelhető és a törvényszék által az elsőfokú eljárásban számba vett enyhítő és súlyosító körülményeket korrigálta és kiegészítette. Az emberölés bűntettének kétszeres minősítésére és a súlyosító körülmények túlsúlyára figyelemmel azonban úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben súlyosabb büntetés kiszabása indokolt, még a cselekmény idején a nála fennálló legfeljebb közepes fokban korlátozott beszámítási képessége ellenére is.
A tanács elnöke kiemelte, hogy teljes beszámítási képesség esetén ezért a cselekményért a lehető legsúlyosabb büntetés kiszabása (tényleges életfogytiglani szabadságvesztés) volna indokolt, de a vádlott beszámítási képességének fenti korlátozottsága miatt a bíróság nem zárta ki a feltételes szabadság lehetőségéből.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú eljárás során meghozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, a vádlottal szemben életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg.
A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
