A bántalmazást követően az elsőrendű vádlott felment az emeletre aludni, a másodrendű vádlott pedig befektette a sértettet egy földön lévő autósülésre és szőnyeggel betakarta. Bár áldozatuk még aznap éjjel meghalt, másodrendű vádlott csupán harmadnap hívott hozzá segítséget.
A fenti tényállás alapján az elsőfokon eljáró Tatabányai Törvényszék a vádlottakat társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében ítélte bűnösnek, ezért mindkét vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 25 év elteltével bocsáthatók feltételes szabadságra. Kötelezte őket a több mint 7 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megváltoztatása érdekében; elsőrendű vádlott és védője felmentés, másodsorban enyhítés; másodrendű vádlott és védője a tényállás és a minősítés megváltoztatása, valamint enyhébb büntetés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla a 2023. március 13-án tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg; míg ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a vádlottak és védőik arra irányuló fellebbezése, hogy az elkövetett cselekmény nem emberölésnek, hanem a testi sértésnek minősül, az elsőfokú eljárás során beszerzett szakvélemények és egyéb bizonyítékok zárt láncolata alapján nem lehetett alapos. A vádbeli esetben a vádlottak – egymás cselekményéről tudva – huzamosabb ideig, mintegy 2 és fél órán át olyan mértékben bántalmazták a sértettet, hogy a testén az orvosszakértői vélemény szerint 47 súlyos sérülés keletkezett. Így alaptalan volt a védők arra való hivatkozása, hogy védencük csak rövid ideig vett részt a bántalmazásban, illetve éppen a másik vádlottat kívánta lebeszélni arról. Az emberölés a különös kegyetlenséggel elkövetettség valamennyi ismérvét hordozta, a vádlottak brutálisan, emberi mivoltukból kivetkőzve, a sértettet emberi méltóságában megalázva követték el tettüket. Így a törvényszék tettarányos büntetést szabott ki, amikor életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a vádlottakat. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját illetően arra kell figyelemmel lenni, hogy a vádlottak javára írható enyhítő körülmény nem volt. Súlyosító körülmény volt viszont a társtettesként elkövetés, a büntetett előélet, az elkövetéskori ittas állapot, az iszákos életmód és a személyükben rejlő kiemelkedő társadalomra veszélyesség. Ez utóbbira utalt, hogy a súlyosan bántalmazott sértettet sorsa iránt a vádlottak az elkövetés után teljes közömbösséget mutattak. Ezért tartotta helytállónak a másodfokú bíróság az ügyész fellebbezését a feltételes szabadságra bocsátás későbbi időpontban meghatározására.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !
