Ezek a legkegyetlenebb kivégzések


Az emberi elmének semmi sem szabhat határt, sajnos ez alól a büntetőformák sem kivételek: a vélt vagy valós vétkek megbűnhődésére tucatnyi kegyetlen módszert találtak ki eleink a történelem folyamán.

Megsütni egy bronz bikában

Az őskor óta lakott szicíliai Akragasz (Agrigento) i. e. 6. században élt türannosza, Phalarisz ellenlábasait egy bika alakú bronz tartályba zárta, amelyet alulról tűzzel melegítettek. A zsarnok ekkor élvezettel hallgatta, hogyan „bőg” a bika. Első áldozata a módszer kitalálója, az athéni Perillosz, a híres bronzöntő mester volt. A zsarnok – akiről úgy hírlett, hogy éhségét olykor csecsemők elfogyasztásával csillapította – hatalmát 16 éves terrorja után egy csapat lázadó döntötte meg, ezt követően belülről is megcsodálhatta bronzalkotásának szépségét.

Karóbahúzás

A karóbahúzás mint büntetési forma már Hammurapi babiloni király törvényoszlopán is megjelent. A karóba húzott ember akár nyolc napig is szenvedhetett, mielőtt kiszáradás, vérveszteség vagy vérmérgezés következtében elhalálozott. A legszívesebben III. Vlad havasalföldi uralkodó alkalmazta ezt a módszert, és a források szerint gyakran étkezett karóba húzott, esetleg felnégyelt emberek társaságában. A Dózsa-féle parasztfelkelés alkalmával a zendülő jobbágyok több nagyurat is ily módon végeztek ki, többek között Csáky Miklós csanádi püspököt.

A kivégzés során egy 2-3 méter hosszúságú nyársat toltak keresztül a szerencsétlen ember gerincoszlopa mentén. Az eljárás lényege az volt, hogy a létfontosságú szervek sérülése nélkül juttassák át – néhol állati erővel – a faoszlopot a kivégzendő alfelétől a szájáig, bár gyakran a nyaki tájékon vagy a lapockáknál bukkant elő a kihegyezett nyárs. Szerte Európában törvény tiltotta, hogy a karóba húzott embernek vizet adjanak.

Tüzes trónon ülve

Az előbbi haláleseteket, kegyetlen kivégzési módokat olvasva bizonyára sokakban felmerült, hogy sajnos mi, magyarok sem vagyunk híján a kegyetlen bosszúnak. Az 1514-es parasztlázadás vérbefojtása után annak vezetőjét, székely Dózsa Györgyöt a korabeli leírások szerint a bosszúszomjas nemesek tüzes trónra ültették, s tüzes koronát tettek a fejére. Valószínűleg a trón nem, csak a korona lehetett tüzes vasból. Az előbbiről szóló mítosz csupán Petőfi: A nép nevében című költeménye után terjedt el. A legenda szerint a meztelenül „megsütött” Dózsát a szolgák tüzes karókkal szurkálták, s híveit arra kényszerítették, hogy húsából lakmározzanak.

Máglyán elégetés

Ez a fajta kivégzési lehetőség még a középkorban élőket is gyakran megbotránkoztatta, hiszen ez egy különösen kegyetlen mód volt az élet kioltására. Az elítéltet egy oszlophoz kötözve tűzifára állították, amelyet meggyújtott a hóhér. A hazaárulásért, felségsértésért, eretnekségért vagy boszorkányság vádjával elítélt áldozatot a füst fojtotta meg, hőgutát kapott vagy élve elégett, de sokszor a hóhér fojtotta meg előzetesen, illetve az is előfordult, hogy a sokk vagy a vérveszteség következtében hunyt el az illető. A leghíresebb máglyán elégetett a boszorkányság vádjával elítélt Jeanne d’Arc, Husz János és Giordano Bruno volt, de már a perzsák és a rómaiak is használták ezt az embertelen módszert.

Keresztrefeszítés

Az egyik leghosszabban tartó kínokkal járó kivégzési módszer a keresztrefeszítés volt, amelynek rendszerét a rómaiak idején dolgozták ki: megkorbácsolás után az elítéltnek végig kellett vonulnia a városon, majd általában egy településen kívüli helyszínen feszítették keresztre. Már a perzsák, az egyiptomi ptolemaidák és a zsidók is alkalmazták, ám a rómaiak idején terjedt el igazán. Több ezer keresztény mártír lelte halálát fára szegezve, ám a középkorra értelemszerűen visszaszorult a használata. Japánban a 16. századi keresztényüldözések idején azonban ismét „divatba” jött. Vallási áhítatból kifolyólag a mai napig hallani lehet alkalmazásáról.

A „T”, „X”, „Y” vagy a hagyományos alakú kereszten haldokló elítélt napokig is szenvedhetett. A halál zömében a fulladáshoz köthető, ugyanis egy bizonyos idő eltelte után az áldozat – és főként a rekeszizma – annyira legyengült, hogy nem volt képes megemelkedni a levegővételhez. A halált úgyis gyorsíthatták, hogy az ún. crucifragium során a szerencsétlen térdét eltörték, aminek következtében a lábtámasz megszűnt, s nem volt képes felnyomni magát, így 20-30 percen belül elhunyt. A leghíresebb ily módon kivégzett személy Jézus Krisztus volt, ám a rómaiak tömegével feszítették keresztre a zsidókat a zsidó felkelés végén, Jeruzsálem i. sz. 70-es ostroma után.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON VAGY CSATLAKOZZON A CSOPORTUNKHOZ!

(Múlt Kor)