Portfolio: Vlagyimir Putyin súlyos árat fizethet, ha kirobban a háború Ukrajnában

Lassan hetedik éve vannak érvényben az Oroszország ellen hozott szankciók, amelyeket még a Krím-félsziget elfoglalása miatt vetettek ki a nyugati országok. A Vlagyimir Putyin vezette Oroszország ennek hatására az elmúlt években kiépített ugyan egy viszonylag önellátó, nemzeti gazdaságot, ennek szerkezete azonban igen sérülékeny. Sokan úgy vélik, hogy most ismét kiújulhat a konfliktus Kelet-Ukrajnában, ez azonban valószínűleg az orosz félnek sem áll érdekében a szűk nemzetközi mozgástér és más gazdasági megfontolások miatt - írja a Portfolio.

Sokakat meglepett, amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, majd pedig hol aktívan, hol pedig passzívan támogatta a Donyec és Luhanszk régióban folyó szeparatista tevékenységeket. Ennek hatására az Európai Unió tagállamai és számos más nyugati ország, köztük az Egyesült Államok, szankciók teljes sorát rótta ki Oroszországra, amelynek célja az volt, hogy Oroszország hagyjon fel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét sértő tevékenységekkel.

A nyugati országok által kivetett gazdasági vonatkozású szankciók alapvetően az alábbi kategóriákba sorolhatók:

  • Utazási korlátozások vagy kitiltások olyan befolyásos orosz személyekkel és szervezetekkel szemben, amelyek közel állnak az orosz vezetéshez és feltételezhetően közük lehetett az ukrajnai helyzet eszkalációjához. Emellett befagyasztották a szóban forgó személyek és szervezetek vagyoni eszközeit is.
  • Orosz bankok és nagyvállalatok számára nem biztosítanak többé hitelt az európai tőkepiacokról, ennek megfelelően például az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank sem folyósít többé ilyen forrásokat.
  • A legnagyobb csapást az orosz gazdaságra azonban kétségkívül az ágazatspecifikus szankciók mérték. Ez a gyakorlatban fegyverkiviteli és -behozatali tilalmat jelent, valamint korlátozták a kettős felhasználású termékek katonai célokra, vagy oroszországi katonai végfelhasználók részére történő kivitelét. Emellett Oroszország hozzáférését elvágták a kőolaj-kitermelés és -feltárás céljára felhasználható egyes érzékeny technológiákhoz és szolgáltatásokhoz.

Az ágazatspecifikus szankciók azért fájtak kifejezetten az Oroszországnak, mert az ország gazdaságának struktúrája egyáltalán nem diverzifikált és kifejezetten egyoldalúan épül az energetikai szektorra és a hadiiparra. Oroszország gazdasági erejével kapcsolatban érdemes elmondani, hogy hatalmas területi méretei és nyersanyagkészletei ellenére is csak a 11. legnagyobb gazdaság a világon GDP szempontjából, így olyan országok előzik meg, mint Brazília, Kanada vagy Olaszország.  

HA PEDIG OROSZORSZÁGOT ELZÁRJÁK AZ ELÉRHETŐ LEGMODERNEBB TECHNOLÓGIÁKTÓL AZOKBAN A SZEKTOROKBAN, AMELYEKBEN VALÓBAN A VILÁG ÉLVONALÁBA SOROLHATÓ, ÚGY VERSENYKÉPESSÉGE IS CSÖKKENHET EZEKEN A TERÜLETEKEN.

Az oroszok sem vártak sokat válaszlépésekkel és hasonló szankciókat vezettek be a nyugati országokkal szemben, amelyek főleg egyes személyek és szervezetek Oroszországból történő kitiltását foglalták magukban, de importtilalmat is bevezettek bizonyos európai termékekkel szemben, amelynek következtében az Európából származó egyes élelmiszerek gyakorlatilag eltűntek az orosz üzletek polcairól.

A szankciók kezdetben erős ütést mértek az orosz gazdaságra és szinte azonnal éreztették hatásukat a vonatkozó mutatókon. Az orosz GDP például 2015-ben 2%-ot zsugorodott az előző évhez képest, miközben a világgazdaságban ebben az időszakban általános növekedés volt tapasztalható. A recesszióban az olaj világpiaci árának csökkenése is közrejátszhatott, amely az orosz gazdaság egyik legfőbb bevételi forrása. Ennek következtében az orosz rubel árfolyama is addig nem látott mélypontra zuhant.

A KEZDETI SOKKRA MEGVÁLTOZOTT STRATÉGIÁVAL VÁLASZOLT A KREML, AMELYNEK HATÁSÁRA ÚGY TŰNT, MAGÁRA TALÁLT AZ OROSZ GAZDASÁG.

Ez lényegében azt jelenti, hogy Moszkva berendezkedett arra, hogy a szankciók még hosszú távon érvényben maradnak, ezért ennek megfelelően igyekeztek átalakítani az orosz gazdaság szerkezetét oly módon, hogy ellenállóbb legyen a szankciós nyomással és a negatív gazdasági következményekkel szemben.

2017 óta például az orosz olajbevételek esetében a hordónkénti olajár 40 dollár fölötti értékét automatikusan átcsatornázzák egy állam által fenntartott alapba, hogy elegendő devizatartalékkal rendelkezzenek egy gazdasági visszaesés esetére. Ezt viszonylag könnyű volt meglépni Oroszországban, ahol az energetikai szektor irányítása szinte teljes mértékben állami kézben összpontosul. Az ilyen módon felhalmozott bevételek 2020. márciusára már az orosz GDP 7,3%-át tették ki, emellett mára Oroszország rendelkezik a világ egyik legjelentősebb deviza és aranytartalékával, amely nagyjából 583 milliárd amerikai dollárra rúg.

A fentieken túl átalakították az orosz adórendszert is, hogy növeljék a költségvetés bevételi lábát, amely főként az ÁFA és a digitális szektor adóterheinek megemelését hozta magával. Ezzel párhuzamosan megvágták a szociális juttatásokat is, amely főleg a nyugdíjkorhatár emelésében volt tetten érhető.  

Mivel Oroszország gyakorlatilag 2014 óta el van vágva a nemzetközi pénzpiacoktól és nem tudta kihasználni az utóbbi években tapasztalt alacsony kamatszinteket, az orosz vállatoknak nem maradt más választásuk, minthogy lefaragják a tőkeáttételüket. Ezzel párhuzamosan a GDP-arányos államadósság pedig 20% alá csökkent.

EMELLETT ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMONDHATÓ, HOGY AZ OROSZ GAZDASÁG A SZANKCIÓK KÖVETKEZTÉBEN SOKKAL ÖNELLÁTÓBB LETT ÉS KEVÉSBÉ KITETT A VILÁGGAZDASÁGBAN URALKODÓ FOLYAMATOKNAK.

Az európai termékek kapcsán kivetett importtilalom hatására például nagyban megnövekedett az igény belföldön az orosz mezőgazdasági termékek iránt. Emiatt jelentős mértékben javult az orosz mezőgazdaság termelékenysége és harmadával csökkent az ország élelmiszerimportja, amelyet amúgy is megdrágított volna a rubel csökkenő árfolyama.

Oroszország másik célja, gazdaságának ellenállóbbá tétele mellett az lehet, hogy az energetikai szektorban betöltött pozícióját erősítése, különös tekintettel a földgáz-exportra. Emellett az utóbbi években egyre inkább hangsúlyos szemponttá vált Ukrajna kikerülése, hogy Kijevből ne lehessen az oroszokat zsarolni a gáztranzit leállításával, illetve a tranzitdíjak emelésével.

OROSZORSZÁG UGYANIS TISZTÁBAN VAN AZZAL, HOGY AZ EURÓPAI ORSZÁGOK MÉG MINDIG NAGY MÉRTÉKBEN FÜGGENEK AZ OLCSÓ ÉS NAGY MENNYISÉGBEN ELÉRHETŐ OROSZ GÁZTÓL.

Ennek jegyében idén januárban átadásra került a Balkáni Áramlat névre hallgató új gázvezeték, amely a Fekete-tenger alatt jut el Oroszországból Törökországba, onnan pedig a balkáni országokon keresztül Közép-Európába. Az Európai Bizottság tiltakozott ugyan a terv ellen, mivel Bulgária esetében uniós tagállamon is keresztül halad a vezeték, az orosz fél azonban ezeket viszonylag könnyen kijátszotta oly módon, hogy papíron nem a Gazprom, hanem az adott nemzetállamok vállalatai végezték a kivitelezési munkálatokat. Nem szabad elfelejteni azonban azt, hogy a vezetékben orosz gáz fog folyni, illetve a kivitelezésben részt vevő alvállalkozók tekintetében is felsejlenek az orosz hátterű cégek.

A másik fontos projekt a csaknem teljesen elkészült Északi Áramlat-2 gázvezeték. Ez egy 9,5 milliárd eurós projekt, amelynek keretében két új, összesen évi 55 milliárd köbméter, a már meglévő vezetékpárral azonos szállítási kapacitású vezetékkel bővül a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlat, amely Németországba fog befutni.

HA ELKÉSZÜL, OROSZORSZÁG DOMINÁNS HELYZETBE KERÜLNE A NÉMET PIACON GÁZELLÁTÁS TEKINTETÉBEN, MERT RÉSZESEDÉSÉT 40%-RÓL TÖBB MINT 60%-RA EMELNÉ.

Itt még könnyebb dolguk volt az oroszoknak, mivel teljes egészében tengeri nyomvonalról van szó, így sokkal megengedőbbek az uniós előírások. Ez a gázvezeték főleg az Egyesült Államok részéről váltott ki éles ellenállást, amely szankciókkal próbálta lassítani az építését. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy csak lassítani tudják a projektet, megállítani nem, mivel már csupán egy 150 kilométeres szakasz van hátra a vezetékből, Németország pedig nem érdekelt abban, hogy leállítsa a munkálatokat.

AZ ÚJ VEZETÉKEK MEGÉPÜLÉSÉVEL AZ OROSZ VEZETÉS KÉT LEGYET ÜTHET EGY CSAPÁSRA: EGYRÉSZT BEBETONOZZA POZÍCIÓJÁT EURÓPA GÁZELLÁTÁSÁBAN, ELLENSÚLYOZVA EZZEL A GAZDASÁGI ELSZIGETELŐDÉSÉT, MÁSRÉSZT KIIKTATJA UKRAJNÁT, AMELY ÍGY FONTOS BEVÉTELI FORRÁSOKTÓL ESHET EL ÉS STRATÉGIAI JELENTŐSÉGE IS CSÖKKENHET A TÉRSÉGBEN.

Visszatekintve látható, hogy a nyugati szankciók csak részben érték el céljukat. Bár kevesebb látványos, nyílt katonai intervenció zajlott az elmúlt években, indirekt módon továbbra is aktív maradt az orosz külpolitika, például az amerikai választásokba való beavatkozással, vagy az orosz titkosszolgálatok által végrehajtott akciókkal, mint a mérgezési ügyek vagy a kibertámadások. Hasonló, burkolt műveletekre a múltban is volt példa, viszont a 2014-es látványos expanzió miatt a nyugati országok is szigorúbban léptek fel ilyen esetekkel szemben, amelyek így újabb szankciókat vontak maguk után.

Szintén kérdéses, hogy Oroszország meddig tud még ellenállni az egyre növekvő nemzetközi nyomásnak és a gazdasági turbulenciának. Ennek okait pedig sokkal inkább belföldön kell keresni:

  • Továbbra sem sikerült diverzifikálni az orosz gazdaságot, amelynek teljesítménye még ma is nagyban a kőolaj és a földgáz világpiaci árának alakulásától függ. Emellett, bár nem zsugorodott az orosz gazdaság az utóbbi években, az éves szinten számított GDP-növekmény igen sovány.
  • Bár az állami kézben lévő nagyvállalatok a központi vezetés támogatásának köszönhetően talpon tudtak maradni, sőt még növekedést is fel tudtak mutatni, ez a kkv szektor tekintetében már korántsem mondható el, amely jelentős visszaesést könyvelhetett el a szankciók következtében.
  • A nyugdíjkorhatár emelése és szociális juttatások megvágása jelentős társadalmi elégedetlenséggel járt együtt, amely Vlagyimir Putyin népszerűségén is éreztette hatását. Ezt csak súlyosbította a koronavírus-járvány, amelynek életszínvonalra gyakorolt negatív hatását az orosz vezetés nem igazán tudta, vagy kívánta kompenzálni az állampolgárok szintjén. Sokkal inkább volt hangsúlyos az állami vállalatok megsegítése a magángazdasággal és a háztartásokkal szemben. Ennek kapcsán a társadalmi elégedetlenség is nagyban megnőtt az oroszok körében.
  • Az utóbbi évek mérgezési ügyei, kibertámadásai, ellenzéki szereplőkkel szembeni elnyomó fellépései, különös tekintettel Alekszej Navalnij esetére, valamint kelet-ukrajnai konfliktus önmagában képes lehet arra, hogy az orosz gazdaságot még inkább elszigetelje és további szankciók útján gyengítse. Emellett a Biden-kormány is sokkal keményebb fellépést tanúsíthat Oroszország irányába, amelyet minden bizonnyal európai szövetségeseitől is el fog várni.

A putyini vezetés részéről korábban is látható volt, hogy miután népszerűségi krízisbe jutott, agresszív külpolitikai akciókkal próbált hatni a lakosság nemzeti érzésére, így javítva a népszerűségi mutatóin. 2014-ben ez működött is, több elemző pedig éppen erre hivatkozva véli úgy, hogy Oroszország vezetése most hasonló megfontolásból katonai akcióra készül, amely Ukrajna területi integritását veszélyeztetheti.

Ez azonban kétélű fegyver: a 2014-es események után valóban érezhető volt egy erős felpattanás az orosz vezetés népszerűségében, ezt azonban lassú, de biztos csökkenés követte a kivetett szankciók és az életszínvonal romlása következtében.

A SZŰKÜLŐ NEMZETKÖZI MOZGÁSTÉR ÉS AZ EGYOLDALÚAN AZ ÁLLAMI SZEKTORNAK KEDVEZŐ GAZDASÁGPOLITIKA MIATT TEHÁT ELMONDHATÓ, HOGY AZ OROSZ VEZETÉS, ÉLÉN VLAGYIMIR PUTYINNAL ELÉG VÉKONY JÉGEN TÁNCOL ÉS SOKAT VESZÍTHET AZZAL, HA A 2014-ESHEZ HASONLÓ KÜLPOLITIKAI AKCIÓKBA BOCSÁTKOZNA.