Titkos dokumentumok bizonyítják: 1983-ban egy hajszálnyira voltunk csak a harmadik világháborútól

Nagyon úgy néz ki, hogy 1983-ban kis híján atomháborút robbantott ki a NATO és a Szovjetunió közt egy hadgyakorlat, mivel a szovjet katonai vezérkar arra gyanakodott, hogy a nyugat valójában egy támadást akar leplezni az eseménnyel. Az NDK-ban állomásozó vadászbombázókat nukleáris töltetekkel szerelték fel, napokon keresztül, bevetésre készen várták a parancsot az indulásra. A NATO sokáig alábecsülte a helyzet komolyságát, az atomháborút pedig valószínűleg épp ennek köszönhetően sikerült elkerülni. Új dokumentumok kerültek elő az 1983-as Able Archer incidensről - tudatta a Portfolio.

1983 novemberében zajlott le az Able Archer 83 fedőnevű NATO-hadgyakorlat, mely során azt szimulálták a katonai szervezet tagállamai, hogy mi történne, ha nyílt nukleáris konfliktusba kerülnének a Varsói Szerződés országaival. A hadgyakorlat számos olyan elemet tartalmazott, amely nem volt része egy korábbi, hasonló eseménynek sem, például bevonták a résztvevő országok civil vezetését is és széles körű, kódolt kommunikációt gyakoroltak egy újfajta titkosítási módszer alkalmazásával.

A gyakorlatra egy olyan évben került sor, amikor igencsak kiélezett volt a viszony a két szuperhatalom közt. Raegan elnök arról tartott beszédet márciusban, hogy a Szovjetunió "gonosz birodalom," szeptemberben aztán lelőtt a szovjet légierő egy koreai utasszállítót, rövidesen ezután pedig nekiállt az Egyesült Államok, hogy Pershing II-es, akár 80 kilotonnás nukleáris robbanófejekkel felszerelhető ballisztikus rakétákat telepítsen Európába.

Az Able Archer 83 hadgyakorlat 1983. november 2-án indult el, a szovjet hírszerzés és katonai vezetés pedig a csapatmozgásokat látva gyanakodni kezdett arra, hogy a NATO támadást akar indítani a keleti blokk ellen.

Arról, hogy pontosan mi történt ezután, igencsak megoszlanak a szakértői vélemények. Vannak, akik szerint azon kívül, hogy a KGB és a szovjet hadvezetés aggodalommal figyelte a gyakorlatot, nem történt semmi, mások szerint viszont kis híján kirobbant a harmadik világháború - vagy legalább egy limitált nukleáris háború. Az amerikai kormány történelmi hivatala a napokban közzétett néhány, korábban titkosított hírszerzési dokumentumot, melyek alapján erősen úgy tűnik, hogy inkább az utóbbi forgatókönyv valósult meg. A Washington Post által szemlézett dokumentumok tanulságai alapján

A SZOVJET KATONAI VEZÉRKAR VALÓSZÍNŰLEG KOMOLYAN FONTOLÓRA VETTE, HOGY MEGELŐZŐ JELLEGGEL NUKLEÁRIS TÁMADÁST HAJTANAK VÉGRE NATO-ORSZÁGOKBAN.

Az amerikai hírszerzés információi szerint a szovjet parancsnokság készültségbe helyezte az NDK-ban állomásozó vadászbombázókat, illetve a teljes, Lengyelországban állomásozó 4. légi hadsereget is (Vozsdusnaja Armija - ez egy sajátos alakulattípus volt a szovjet légierőn belül).

Az amerikai hírszerzés arra is kitér, hogy

MINDEN RÉGIÓBAN ÁLLOMÁSOZÓ SZOVJET VADÁSZBOMBÁZÓ-EZREDBEN VOLT EGY SZÁZAD (KB. 15 GÉP), MELYET KIFEJEZETTEN NUKLEÁRIS CSAPÁSMÉRÉSRE SZERELTEK FEL.

Az amerikai hírszerzés szerint a szovjet pilóták és parancsnokaik is állandó rotációban, napokon keresztül várták az utasítást az indulásra. A parancs szerencsére sosem érkezett meg.

Az amerikai hírszerzők még arról is értesültek, hogy Szu-17-eseket irányító szovjet pilóták egy része azt kérte a parancsnokságtól, hogy engedjék őket zavarókonténerek nélkül felszállni, mivel ezekkel együtt túl nehézzé váltak a repülőgépeik. A zavarókonténerek feladata a NATO radarjainak és légvédelmi rendszereinek észlelési képességeinek bénítása lett volna. Az amerikai hírszerzők ebből arra a következtetésre jutották, hogy még sosem próbálták ki a Szu-17-eseket ebben a konfigurációban, ami szerintük azt jelentette, hogy a szovjet vezetés valószínűleg tényleg éles bevetést tervezett.

A dokumentumokból kiderül az is, hogy a NATO döntéshozói a hadgyakorlat során csak felületesen értesültek a szovjet mozgósításról, ezért nem rendelték el a készültségi szint növelését. Utólag ez jó döntésnek bizonyult, hiszen könnyen lehet, hogy ez eszkalációhoz, nyílt összecsapáshoz vezetett volna. A Szovjetunió régóta készült a NATO esetleges támadására; olyan hadviselési doktrínát állítottak össze, melynek alkalmazása során megelőző nukleáris csapásra került volna sor, még abban az esetben is, ha a NATO hagyományos eszközökkel indít támadást a Varsói Szerződés országai ellen.

NEM KIZÁRT, HOGY HA A NATO VEZÉRKARA VÖRÖS RIASZTÁST AD KI, A SZOVJET VEZETŐK IGAZOLTNAK LÁTTÁK VOLNA A TÁMADÁSTÓL VALÓ FÉLELMÜKET ÉS ELINDULT VOLNA A MEGELŐZŐ CSAPÁS.

A NATO később értesült csak arról is, hogy a Vasfüggöny menti országokban állomásozó szovjet légierőt a földre parancsolták a hadgyakorlat ideje alatt. Eleinte ezt sem találták riasztó jelnek, de aztán évekkel később kielemezték a műholdfelvételeket, melyekből kiderült, hogy a Szovjetunió jelentős mennyiségű, állig fölfegyverzett MiG-23-as vadászgépet tartott készenlétben napokon keresztül az NDK légibázisain. Az amerikai hírszerzők arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg azért nem repültek a gépek, mert készen kellett állniuk arra, hogy bármikor bevethetők legyenek a hadmozdulatok során. 

Az Able Archer 83 1983. november 11-én véget ért, a gyakorlat után a szovjet csapatok készültségi szintjét is csökkentették.

1990-re készült el az első olyan elemzés, amely rávilágított arra, hogy milyen közel is állt a világ az atomháborúhoz. Az elnök külügyi bizottságának nevével fémjelezett, 2015-ben titkosítatlanná vált jelentés végkonklúziója az, hogy 1983-ban valószínűleg akaratunkon kívül majdnem nagyon gyorsan, nagyon erőszakossá vált a Szovjetunióval való kapcsolatunk.

Bár a NATO-dokumentumok titkosításának fokozatos feloldásával egyre világosabb, hogy mi történt a szovjet oldalon 1983-ban, még mindig rengeteg kérdés tisztázatlan. Nem tudni például, hogy pontosan milyen alakulatokat mozgósított a szovjet vezetés; mobilizáltak-e szárazföldi hadtesteket, illetve tervezték-e interkontinentális rakéták bevetését.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, Oroszországnak kellene feloldania az akkori haditervek titkosítását, erre viszont nem valószínű, hogy egyhamar sor kerül. Oroszország még mindig a hidegháborús "megelőző csapás" doktrínája mentén gondolkodik, melynek alapjait adhatja a régi, szovjet doktrína is, úgyhogy nem éppen áll az orosz vezetés érdekében, hogy nagydobra verjék, hogyan terveztek volna szembe szállni a NATO-val, amikor 1983-ban hajszál híján sor került erre. 

Sajnos most is elég kiélezett a helyzet Oroszország és a NATO közt, de szerencsére közel sem annyira, mint a hidegháború alatt.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!